Ropogós héj, szellős, enyhén savanykás bél – mindössze lisztből, vízből, sóból és kovászból. A recept röviden is elég; ha kíváncsi vagy a miértekre, ugorj le bármelyik nyúlüregbe.
A magyar lisztek jelölése: BL = búzaliszt, a szám pedig azt mutatja, mennyi ásványi anyag (hamu) marad a liszt elégetése után, százszorosra szorozva. Minél nagyobb a szám, annál több héjrész van benne.
| Jelölés | Köznapi név | Kovászos kenyérhez |
|---|---|---|
| BL55 | finomliszt | Jó, picit kevesebb víz kell (−10 g) |
| BL80 | kenyérliszt | Ideális – ízesebb, erősebb |
| BL112 | félbarna liszt | Részben (max. ⅓), több víz kell |
| TBL200 | teljes kiőrlésű | Kis arányban, ízért |
Nézd meg a csomagoláson a fehérjetartalmat is: 11–13 g / 100 g az ideális. A „kenyérliszt” vagy „sikérdús” felirat jó jel.
A laborban a lisztet kb. 900 °C-on elégetik: a szerves rész (keményítő, fehérje) elég, az ásványi anyag (kálium, magnézium, foszfor, vas) visszamarad hamuként. Ezek zöme a búzaszem külső rétegeiben, a korpában és a magvatban (aleuronréteg) van.
Ezért a hamutartalom tulajdonképpen azt méri, mennyire „fehérre” őrölték a lisztet: a BL55-ben a szemnek csak a legbelső, legtisztább része van, a TBL200-ban szinte az egész.
A malom először lehántja a korpát és a csírát, majd egyre finomabbra őrli a belső, keményítős részt. A „kiőrlési fok” azt adja meg, a szem tömegének hány százaléka kerül a lisztbe: fehér lisztnél ~70–75 %, teljes kiőrlésűnél ~100 %.
A búzalisztben két fehérje van, amely vízzel találkozva összekapcsolódik: a gliadin (nyújthatóvá teszi a tésztát) és a glutenin (rugalmassá, „visszahúzóvá” teszi). Együtt egy gumiszerű hálót alkotnak – ez a sikér.
Képzeld el apró lufik millióit: a kovász élesztői szén-dioxidot termelnek, a sikérháló pedig a lufik fala, amely ezt a gázt bent tartja. Erős háló = magasra nő a kenyér és nagy, fényes lyukak lesznek a belében.
A hajtogatás és a pihentetés ezt a hálót építi és rendezi – lásd: Miért hajtogatunk dagasztás helyett?
Csípj le egy diónyi tésztát, és vizes ujjakkal óvatosan húzd szét minden irányba. Ha olyan vékonyra nyúlik, hogy átsejlik rajta a fény, mielőtt elszakadna, a sikérháló kész. Ha hamar szakad, még egy-két hajtogatás ráfér.
Kovászos tésztánál nem kell tökéletes „ablak” a hajtogatás elején: a háló a tömegkelesztés alatt magától is erősödik.
A liszt kb. 70 %-a keményítő: hosszú, elágazó (amilopektin, ~75 %) és egyenes (amilóz, ~25 %) cukorláncok szemcsékbe tömörítve.
Ezért kell kivárni a hűlést: Miért nem szabad melegen felvágni?
A korpa éles kis lemezkéi szó szerint „elvágják” a sikérszálakat, a sok rost pedig elvonja a vizet a sikértől. Ezért a teljes kiőrlésű kenyér tömörebb és több vizet kíván (akár 80–85 %-ot).
10–20 % még szinte semmit nem ront a szerkezeten, de már ízt ad – ez a legtöbb vizsgált recept „édes pontja”.
Tárolás: a csírában lévő zsír pár hónap alatt megavasodik – a teljes kiőrlésű lisztet tartsd hűvösen, légmentesen.
Egyszerűen tegyél helyette 50 g-mal több kenyérlisztet (összesen 500 g), és 10 g-mal kevesebb vizet. Rozsliszt is mehet ugyanilyen arányban – az még savanykásabb, „falusiasabb” ízt ad.
A cél, hogy a kész tészta 24–26 °C körüli legyen – ezen a hőfokon dolgozik a kovász kiszámíthatóan. Gyakorlatban:
| Konyha | Víz |
|---|---|
| Hűvös (18–20 °C, tél) | 30–32 °C – kellemesen meleg |
| Átlagos (21–23 °C) | 26–28 °C – langyos |
| Meleg (25 °C felett, nyár) | 20 °C vagy hidegebb |
A víz fajhője kb. két és félszerese a lisztének, és ebből van a legtöbb a tésztában. A 365 g víz kb. kétszer annyi hőt „hordoz”, mint az 500 g liszt. Ezért a tészta hőmérsékletét szinte csak a vízzel tudod állítani.
Ökölszabály: ha a tészta 1 °C-kal hidegebb lett a kelleténél, legközelebb ~2 °C-kal melegebb vizet használj. Példa: 21 °C-os liszt és 23 °C-os kovász mellett ~27–28 °C-os víz ad 25 °C-os tésztát.
Pékségekben a „3 × céltészta-hőfok − (liszt + kovász + szoba)” képletet használják, de abból még a dagasztógép súrlódási hőjét is le kell vonni – kézi hajtogatásnál otthon a fenti szabály pontosabb.
A pékek mindent a liszt tömegéhez viszonyítanak (sütő-százalék). A liszt mindig 100 %; 500 g lisztre 365 g víz = 73 %.
| Hidratáció | Milyen? |
|---|---|
| 60–65 % | Feszes, könnyen formázható, tömörebb bél (pl. házi „géppel dagasztott”) |
| 70–75 % | Klasszikus kovászos: kezelhető, mégis szellős – erre áll be a legtöbb recept |
| 78–85 % | Lágy, ragacsos, nagy fényes lyukak – gyakorlott kéz kell hozzá |
A kovászban is van víz és liszt (fele-fele). Ha azt is beszámolod, ez a kenyér ~74 %-os.
A só egy kevés vízzel könnyebben feloldódik és egyenletesen eloszlik a már összeállt tésztában. A franciák ezt bassinage-nak hívják. Ha elfelejted, semmi baj: a sót szórd rá, és vizes kézzel dolgozd el.

Úszópróba: egy kiskanálnyit pottyants egy pohár vízbe – ha fennmarad, sok benne a gáz. Jó jel, de nem tévedhetetlen: a teljes kiőrlésű vagy rozsos kovász érett állapotban is lesüllyedhet.
Túlérett (a teteje beesett, az üveg falán csík jelzi, meddig ért, híg, erősen savanyú vagy acetonszagú): még használható, de a kenyér savanyúbb és laposabb lesz. Jobb, ha újra eteted (1:5:5 arányban), és megvárod az új csúcsot.
Lusta (8 óra alatt sem duplázódik): melegebb helyre vele (24–27 °C, pl. kikapcsolt sütő égő lámpával), etesd 2–3 napig naponta kétszer, és tegyél az etetéshez egy kevés teljes kiőrlésű vagy rozslisztet.
Csak liszt, víz és idő kell. Egy tiszta, kb. 0,7–1 literes üvegben, 24–26 °C-on:
| Nap | Teendő | Mit látsz? |
|---|---|---|
| 1. | 50 g teljes kiőrlésű (vagy rozs-) liszt + 50 g langyos víz, összekeverni, lazán lefedni | Semmit |
| 2. | Hozzáadni 50 g lisztet + 50 g vizet | Néhány buborék, lehet furcsa, sajtos szag |
| 3–5. | Naponta: kidobni mindent 50 g kivételével, + 50 g liszt + 50 g víz | Gyakran „elcsendesedik” – ez normális! |
| 6–7. | Naponta kétszer etetni (1:1:1), fehér liszt is mehet | Kiszámíthatóan duplázódik, kellemes savanykás illat |
Akkor kész, ha 2–3 egymás utáni napon is 4–8 óra alatt a duplájára nő etetés után.
Az első napok heves buborékolását gyakran nem a „jó” mikrobák okozzák, hanem gyorsan szaporodó, a lisztben eleve jelen lévő baktériumok (pl. Leuconostoc, enterobaktériumok). Ezek savat termelnek, és ezzel saját magukat is kiszorítják.
A pH 4,5 alá csökken – ezt már csak a savtűrő tejsavbaktériumok és vadélesztők bírják. A 3–5. napi csend az őrségváltás ideje. Utána a stabil közösség kialakul, és innentől rendszeres etetéssel évtizedekig fenntartható.
Méz, szőlő, joghurt hozzáadása nem szükséges – a liszt magában hozza a mikrobákat.
A kovász két csapat együttélése:
Baktériumból kb. százszor annyi van, mint élesztőből. Jól megférnek: a savas közeg távol tartja a penészt és a kártevő baktériumokat, a különböző cukrokat pedig másként hasznosítják, így nem versenyeznek.
A tejsav lágy, krémes, joghurtos; az ecetsav éles, szúrós, „savanyú”. Arányukat te is befolyásolhatod:
| Enyhébb kenyér | Savanyúbb kenyér |
|---|---|
| Fiatal, épp csúcson lévő kovász | Kissé túlérett kovász |
| Melegebb erjedés (26–28 °C) | Hűvösebb, hosszabb erjedés |
| Hígabb kovász, fehér liszt | Sűrűbb kovász, teljes kiőrlésű / rozs |
| Rövid vagy nincs hideg kelesztés | Hosszú hűtős kelesztés (16–48 óra) |
Néhány dologban kimutathatóan igen, de csodát ne várj:
Az arányt „kovász : liszt : víz” formában írják. Minél több új lisztet kap, annál lassabban ér be:
| Arány | Példa | Csúcs 24 °C-on |
|---|---|---|
| 1 : 1 : 1 | 50 g + 50 g + 50 g | ~3–5 óra |
| 1 : 2 : 2 | 20 g + 40 g + 40 g | ~5–7 óra |
| 1 : 5 : 5 | 10 g + 50 g + 50 g | ~10–12 óra (éjszakára) |
A kovászos kenyér a kelt kenyér legősibb formája: az ókori Egyiptomban már a Kr. e. 2. évezredben is ismerték. A sörfőzésből származó és később az ipari élesztő csak a 19. században szorította ki a mindennapokban.
A magyar falvakban a 20. század közepéig a háziasszonyok hetente egyszer sütöttek, és a következő sütéshez a tésztából egy darabot félretettek – ez volt a kovász. Az amerikai San Francisco a kaliforniai aranyláz (1849) idején vált kovászos kenyeréről híressé; innen kapta nevét az egyik jellemző baktérium is, a sanfranciscensis.
1,8–2,2 % között szinte minden recept egyezik. Az eredeti családi recept 15–16 g-ot írt 600 g lisztre (~2,6 %) – ez is működik, csak sósabb.
„…a kovász állítólag nem szereti közvetlenül a sót a nyakába kapni, … de nem fog megsértődni akkor sem, ha nem vársz.” – az eredeti recept
Az igazság valahol középen van. Nagyon tömény sóoldatban az élesztők és baktériumok sejtjeiből a víz kiáramlik (ozmózis), ez valóban árt nekik. De pár perces érintkezés egy tészta közepén gyakorlatilag nem számít – a só pillanatok alatt eloszlik.
A külön adagolás valódi oka inkább az, hogy só nélkül a liszt gyorsabban szívja be a vizet, és a sikér könnyebben kialakul. Ezért jön a só csak az autolízis és a kovász után.
Bármilyen tiszta, finom szemcsés só jó – a jódozott is, a tengeri só is. A durva szemű sót előbb old fel a visszatartott 15 g vízben.
Ha nincs mérleged: 1 csapott teáskanál finom só ≈ 5–6 g, tehát kb. 2 csapott teáskanál.
A rizsben nincs sikérképző fehérje, ezért a nedves búzatészta nem ragad hozzá – egész éjszakás hűtős kelesztés után is simán kifordul a kosárból. Búzaliszttel szórva a tészta „beleragaszthatja” magát a liszttel együtt.
Pótolható: búzadarával, kukoricadarával, vagy 50/50 rizs- és búzaliszt keverékével.
Egy „bögre liszt” attól függően, mennyire tömörödött, 120 és 160 g között bármennyi lehet – ez 30 % eltérés! A kenyérnél pár százalék víz is számít, ezért minden komoly recept grammban mér. Egy egyszerű digitális mérleg a legjobb befektetés.
Oldalról látod a buborékokat, és egy filctollal / gumigyűrűvel megjelölheted a kezdeti szintet – így a „40–50 %-kal nőtt” nem találgatás. A kerámiatál előnye (az eredeti recept szerint), hogy vizezve kevésbé tapad hozzá a tészta.

Egy 20–22 cm-es tál vagy szűrő, benne pamut vagy lenvászon konyharuha (nem bolyhos frottír!), jó alaposan rizsliszttel beszórva, tökéletesen megfelel. A kosár csak megtartja a formát, hogy a tészta ne terüljön szét.
Két dolgot csinál egyszerre: sok hőt tárol, így alulról és oldalról is azonnal erősen süt; a fedő pedig bezárja a kenyérből távozó gőzt. Ez az otthoni sütőben egy profi gőzös kemence körülményeit utánozza.
Mi történik a gőzben? A gőz és a sütőbeli kelés
A legjobb egy nyélre szerelt borotvapenge (lame), de egy friss, sima borotvapenge, egy nagyon éles, vékony kés vagy egy recés kenyérvágó kés is működik. A lényeg: ne tépje, hanem vágja a tésztát. Ollóval is lehet „tüskés” mintát nyírni a tetejére.
Igen, ha a kovászt előző este eteted 1:5:5 arányban (10 g kovász + 50 g liszt + 50 g víz) – reggelre éri el a csúcsát. Reggel munka előtt kevered a tésztát (autolízis + kovász + só, kb. 15 perc), napközben lassan, hűvösebb helyen (20–21 °C) kel. Ilyenkor a hajtogatások elmaradhatnak, vagy egyet-kettőt csinálj, amikor hazaérsz. Este formázod, hűtőbe teszed, és másnap reggel vagy este sütöd.
Keverj össze 20 g kovászt, 50 g lisztet és 50 g langyos vizet. Akkor jó, ha a duplájára nőtt, domború és buborékos – 24 °C-on ez kb. 4–6 óra.
Részletek: Honnan tudom, hogy érett? · Nincs még kovászom
Etesd 1:5:5 arányban: 10 g kovász + 50 g liszt + 50 g víz, szobahőmérsékletű (nem langyos) vízzel. A sok friss liszt miatt lassabban ér be, 20–22 °C-on 10–12 óra alatt – pont reggelre.
Majdnem. A kovász (angolul starter) az üvegben élő, rendszeresen etetett „anyakultúra”. A levain (francia) vagy előtészta az, amit ebből a sütéshez külön felkeversz – néha más liszttel vagy aránnyal, mint a kovászt. Ebben a receptben a kettő egybeesik: a megetetett kovász maga az előtészta.

Egy nagy tálban keverd össze a két lisztet és 350 g langyos vizet, amíg nem marad száraz liszt. Takard le, és pihenjen 45 percig.
Az autolízis (görögül „önfeloldás”) az a pihenő, amikor a liszt és a víz só és kovász nélkül áll. Ezalatt:
Eredmény: rövidebb munka, nyújthatóbb tészta, szebb, krémesebb bél. A legtöbb vizsgált recept 30–60 percet ír, néhány 2 órát is.
A lisztben „alvó” enzimek vannak, amelyek víz hatására ébrednek:
Túl hosszú autolízis (sok óra melegben) már gyengítheti a tésztát – ezért hamarabb jön a kovász és a só, ami lassítja ezeket a folyamatokat.
A keményítőről bővebben: Keményítő – a kenyérbél építőköve
A módszert Raymond Calvel francia pékmester és oktató írta le az 1970-es években. Azt figyelte meg, hogy a túl hosszú, erős gépi dagasztás „kifehéríti” és ízetlenné teszi a kenyérbelet (a sok levegő oxidálja a liszt színanyagait). Ha a lisztet és vizet előbb pihentette, sokkal rövidebb dagasztás is elég volt – és visszatért a krémes szín és a gabonás íz.
Mindkettő jó. Kézzel: egy fakanállal vagy vizes kézzel 1–2 perc alatt összeáll. Dagasztógéppel (ahogy az eredeti családi recept írja): a legalacsonyabb fokozaton 2–3 perc. Hosszú gépi dagasztás itt felesleges – a munkát a pihenés és a hajtogatás végzi el.
Tedd a tésztára a 100 g kovászt, és vizes kézzel csípkedve-gyúrva dolgozd bele (2–3 perc). Aztán szórd rá a 10 g sót és a maradék 15 g vizet, és dolgozd el ugyanígy.
Fogd a tésztát hüvelyk- és mutatóujjad közé, és csípd át, mintha ollóval vágnád ketté – több helyen, végig a tálon. Utána hajtsd rá önmagára néhányszor, és kezdd újra. A kovász és a só így gyorsan, a sikérháló szétszakítása nélkül oszlik el.
Mindig vizes kézzel dolgozz: a nedves bőrhöz nem ragad a tészta. Liszttel ne szórd, az megváltoztatja az arányokat.
Röviden: a só lassítja a liszt vízfelvételét és az erjedést, ezért csak a legvégén jön. Az eredeti recept „sértődős kovászáról” is van egy mélyebb üreg: Mítosz vagy valóság?
Egy egyszerű konyhai hőmérővel szúrj bele: 24–26 °C az ideális. Ez a szám jobban megmondja, mennyi ideig fog kelni, mint bármelyik recept órája.
Kelési idők hőfok szerint: hőmérséklet-táblázat
Vizes kézzel nyúlj a tészta alá az egyik oldalon, húzd fel, ameddig enged, és hajtsd át a túloldalra. Fordítsd a tálat negyedet, és ismételd körbe. Ezt csináld meg 30 percenként, összesen 4-szer.
Az eredeti családi recept ugyanezt írja: „…megemeled úgy, hogy az a tésztarész, ami a szélén volt, bekerüljön alulra. Átforgatod az edényt és négy irányból ezt megcsinálod.”
Két kézzel nyúlj a tészta közepe alá, emeld meg, amíg a két vége elválik a táltól, majd hagyd, hogy a vége maga alá gördüljön („feltekeredjen”). Fordítsd a tálat 90°-kal és ismételd. Nagyon lágy, vizes tésztánál és a későbbi körökben ez kevésbé zúzza ki a már kialakult buborékokat.
A kovászos tészta hosszan erjed, így van ideje magától erősödni – csak néha „rendet kell tenni” benne. A hajtogatás pár mozdulattal megnyújtja és egy irányba rendezi a sikérszálakat, kevés levegővel, és nem melegíti fel a tésztát, mint a hosszú dagasztás.
Pihenéskor a sikérfehérjék összegubancolódott, rendezetlen láncként fekszenek. Nyújtáskor ezek kiegyenesednek és egymás mellé rendeződnek, új kötések jönnek létre köztük (diszulfidhidak). Minden hajtás egy újabb réteget tesz rá – mint a leveles tésztánál, csak sokkal finomabban.
Ez a rendezett, rétegzett háló tartja majd vissza a gázt: Mi a sikér?
Takard le, és hagyd nyugodtan kelni, amíg kb. másfélszeresére (40–50 %-kal) nő. 24 °C-on ez a kovász hozzáadásától számítva összesen kb. 4–6 óra.
Keverés után tegyél egy diónyi tésztát egy kis, egyenes falú pohárba vagy fűszeres üvegbe, nyomd le simára, és jelöld meg filctollal a szintjét. Ez a „kém” ugyanúgy kel, mint a nagy tészta, de rajta pontosan leolvasod a 40–50 %-ot.
A kovász hozzáadásától a formázásig, átlagos erejű kovásszal (± 1 óra):
| Tészta hőmérséklete | Tömegkelesztés |
|---|---|
| 20 °C | 8–10 óra |
| 22 °C | 6–8 óra |
| 24 °C | 4,5–6 óra |
| 26 °C | 3,5–4,5 óra |
| 28 °C | 3–4 óra |
Ezért mond minden recept más órát – a lényeg a tészta, nem az óra. Hogyan mérd a tészta hőmérsékletét?
„Az, hogy mikor van jól megkelve a tészta elég misztikus dolog. Van, aki azt mondja, hogy az eredeti térfogat duplája legyen, más hozzáállás szerint az már túlkelt állapot…” – az eredeti recept
A vizsgált receptek közül a régebbi, házias leírások a duplát írják, a modern, hűtős kelesztést használó receptek (Perfect Loaf, Homegrown Happiness) viszont 20–50 %-ot. Az utóbbiaknak igazuk van, ha utána jön a hűtő: a tészta ott is tovább kel, és a sütőben még nagyot nő. Ha a duplájáig hagyod, a sikér addigra elfáradhat, a tészta szétterül és savanyú lesz.
Ökölszabály: hűtős kelesztés előtt +40–50 %; ha formázás után szobán kel tovább, inkább +30–40 % elég a tömegkelesztésben.
A savak finomhangolása: Tejsav vagy ecetsav
| Alulkelt | Túlkelt | |
|---|---|---|
| Tészta | Feszes, tömör, kevés buborék | Puha, ragacsos, nagy buborékok, szétfolyik |
| Formázáskor | Nehezen nyúlik, visszaugrik | Nem tartja a formát |
| Kész kenyér | Tömör bél, néhány nagy lyuk a héj alatt, „szétrobbanó” bevágás | Lapos, sűrű, gumis bél, sápadt héj, savanyú |
Kezdőként az alulkelés a gyakoribb hiba – bátran várj még egy órát, ha bizonytalan vagy.
Borítsd a tésztát enyhén lisztezett pultra. Hajtsd a széleit középre, fordítsd meg, és két kézzel magad felé húzva formázz belőle laza golyót. Pihenjen letakarva 20–30 percet.
A trükk a pult tapadása. A golyó alja kicsit odatapad a (csak nagyon enyhén lisztezett) pulthoz, és amikor tenyérrel vagy kaparóval magad felé húzod, a felső „bőr” megfeszül – mint amikor egy lepedőt kihúzol az ágyon.
Az eredeti recept leírása: „a kiterített tészta képzeletbeli sarkait megfogva behajtod középre, aztán át kell fordítani és tenyérrel kell húzni az asztalon kissé forgatva is, hogy golyó alakú legyen.”
Ha túl sok a liszt a pulton, a tészta csak csúszkál, és nem feszül meg – ilyenkor söpörd le, vagy egy vizes kendővel töröld át a pultot.
Az előformázás egyenletes alakot ad, és már egy kis feszességet. A pihenő alatt a sikér elernyed, így a végső formázásnál szorosabb, feszesebb gömböt tudsz húzni, anélkül, hogy a felszín elszakadna. Ez adja a kenyér magasságát és a szép „fület”.
Lisztezd meg a tészta tetejét, és fordítsd meg. Hajtsd a széleit négy irányból középre, fordítsd vissza, és húzd feszes gömbbé. Tedd varrattal felfelé a rizsliszttel szórt kosárba.
Kerek cipó (boule): a fenti módon, szélek középre, majd golyóvá húzva. Kerek kosárba vagy tálba.
Hosszúkás (bâtard): a tésztát nyújtsd laza téglalappá, hajtsd a két oldalát kissé befelé, majd a felső szélétől indulva szorosan tekerd fel magad felé, mint egy piskótatekercset, közben hüvelykujjal nyomd a tekercset befelé. A végén zárd le a varratot. Ovális kosárba.
A hosszúkásat könnyebb egyenletesen szeletelni, a kereket könnyebb formázni.

Formázás után görgesd meg a gömb tetejét egy nedves konyharuhán, majd egy tányér magban, és úgy tedd a kosárba (magos oldallal lefelé). A magok a sütésnél pirulnak, és nem kell külön rizsliszt sem.
Nincs kosarad? Így pótolhatod

Tedd a kosarat egy zacskóba, vagy takard le, és mehet a hűtőbe 12–16 órára (legfeljebb 24-re).
Lisztezett ujjal nyomd be a tészta oldalát kb. 1 cm mélyen, és figyeld:
| A mélyedés… | Jelentése |
|---|---|
| azonnal, teljesen visszaugrik | Még kel – várj 30–60 percet |
| lassan, félig jön vissza | Kész – süsd! |
| egyáltalán nem jön vissza | Túlkelt – süsd azonnal, bevágás nélkül vagy sekélyen |
„…ha a tésztát megnyomod ujjal, akkor szép lassan rúgja ki magát. Inkább ez utóbbival kezd a kísérletezést.” – az eredeti recept
Hűtőből kivett tésztánál az ujjpróba kevésbé megbízható (a hideg tészta lassabban reagál). Ha a tömegkelesztés jól sikerült, a 12–16 óra hűtő után szinte mindig jó.
Egy átlagos (4–5 °C-os) hűtőben 12–24 óra az ideális, 36–48 óra még sütésre alkalmas, de egyre savanyúbb és lazább, mert a savak és enzimek lassan gyengítik a sikért. Ha a hűtőd melegebb (6–8 °C), rövidebb idővel számolj.
Tedd a fedős vasedényt (a fedőjével együtt) a sütő alsó harmadába, és melegítsd 250 °C-ra, legalább 45 percig. A tészta addig maradjon a hűtőben.
Miért vasedény? Ide visz
Vasedénynél mindegy, mert az edény zárt. Ha nincs vasedényed, alsó-felső sütés jobb (a légkeverés gyorsabban kiszárítja a felszínt). Légkeveréssel ~20 °C-kal alacsonyabb hőfok elég.
Borítsd a tésztát a kosárból egy sütőpapírra, és egy határozott mozdulattal vágd be a tetejét kb. 1 cm mélyen. A papírnál fogva emeld a forró edénybe, tedd rá a fedőt, és süsd 20 percig.

A sütő első perceiben a kenyér hirtelen nagyot nő, a héja viszont már kezd megkötni. A nyomás valahol kitör – vágás nélkül a leggyengébb ponton, csúnyán reped szét (gyakran oldalt, a varratnál). A bevágással te döntöd el, hol és hogyan nyíljon ki.
A díszítő, sekély vágások (levélminta, kalász) nem nyílnak ki, csak rajzolnak – ezek mellé mindig kell egy mély „szelep” vágás.
Ahogy a hideg tészta a forró edénybe kerül, a felszínén lecsapódik a gőz, ami a zárt edényben a tésztából párolog. A nedves felszín rugalmas marad, így a kenyér az első 15–20 percben akár másfélszeresére is nőhet – ez a sütőbeli kelés (oven spring).
A gőz a felszíni keményítőt is zselésíti – ettől lesz a héj fényes és ropogós, nem matt és kemény. Amikor a fedőt leveszed, a gőz távozik, és kezdődik a barnulás.
| Maghőmérséklet | Történés |
|---|---|
| 30–50 °C | Az élesztők utolsó, lázas munkája: sok gáz, a meglévő gázok kitágulnak, az alkohol és a víz egy része gőzzé válik → kelés |
| ~55–60 °C | Az élesztők és baktériumok elpusztulnak |
| 60–80 °C | A keményítő csirizesedik, a sikérfehérjék megszilárdulnak → a szerkezet „rögzül” |
| ~96–98 °C | A bél kész (belül sosem lesz 100 °C fölött, amíg víz van benne) |
| felszín 140 °C+ | Maillard-reakció: barnulás, pörkölt aromák |
| felszín 160 °C+ | Karamellizáció: a cukrok bomlanak, keserédes jegyek |
A barnulásról bővebben: Miért ízletesebb a sötét héj?
Az eredeti recept megspricceli a tésztát vízzel, mielőtt a fedő rákerül. Zárt vasedényben ez nem szükséges, de nem is árt – egy kis plusz gőz. Egyes pékek egy jégkockát tesznek a papír mellé az edénybe: ugyanaz a hatás.

Vedd le a fedőt, csökkentsd a hőt 230 °C-ra, és süsd még 20–25 percig, amíg a héja mélyen aranybarna – bátran lehet sötét.
140 °C felett a felszínen a cukrok és az aminosavak (fehérjék építőkövei) reakcióba lépnek egymással. Több száz új vegyület keletkezik: barna színanyagok és illatanyagok – pörkölt, diós, karamelles, kakaós jegyek. Ugyanez a reakció barnítja a sült húst, a kávét vagy a pirítóst.
A kovászos tészta hosszú erjedése során az enzimek sok szabad cukrot és aminosavat termelnek – ezért barnul olyan szépen és ezért olyan ízes a héja. Egy sápadt héj ízben is sápadt: a pékek mondása szerint „bake it bold” – süsd bátran.
160 °C felett maguk a cukrok is bomlani kezdenek (karamellizáció) – ez adja a héj kesernyés-édes jegyeit. A mélybarna, helyenként majdnem fekete élek (a fül) jók; a teljesen fekete, kormos foltok viszont már keserűek, és bennük több akrilamid is keletkezik. Ha a héj túl gyorsan sötétedik, vedd lejjebb 220 °C-ra.
Az amerikai receptek többnyire végig 230 °C-on (450 °F) sütnek, a magyar és az eredeti családi recept 250 °C-on kezd. Egy Tartine-változat 260 °C-ra melegít elő, és betöltés után azonnal 230 °C-ra vált. A 250 °C-os indítás a fedő alatt erőteljes sütőbeli kelést ad, a 230 °C-os befejezés pedig egyenletes, nem égő barnulást.

Tedd a kenyeret rácsra, és hagyd legalább 2 órát hűlni, mielőtt felvágod.
Kivételkor a kenyér belseje még kb. 96 °C-os, és tele van gőzzel: a sütés még nem ért véget. Hűlés közben a felesleges nedvesség a héjon át távozik, a megduzzadt keményítő pedig kezd megszilárdulni.
Ha túl korán vágod fel, a gőz egyszerre távozik, a bél ragacsos, tésztás marad, a héj pedig hamar megpuhul.
A keményítő „megkötéséről”: Keményítő

Vékony, ropogós, mélybarna héj; fényes, szabálytalan lyukacsos, krémes bél; enyhén savanykás, gabonás íz. Az első kenyér ritkán tökéletes – a második már sokkal jobb lesz, a tizedik pedig a tiéd.

A „Pinterest-lyukak” nem minden: egy egyenletes, közepesen nyitott bél vajjal, lekvárral sokkal praktikusabb.
Ez a klasszikus alulkelés. A tészta nem kapott elég időt (vagy hideg volt). Legközelebb várj meg a tömegkelesztésnél a +40–50 %-ot és a remegést, még ha az óra mást mond is. Hőmérséklet-táblázat
A bevágás túl sekély volt vagy túl rövid, ezért a kenyér a varratnál nyílt ki. Gyakori oka az alulkelés is. Vágj mélyebben és hosszabban, és formázáskor zárd le jól a varratot.
Több rizsliszt kell (búzaliszt helyett!), és szórd ki alaposan a bordák közé is. Konyharuhánál pamut / len vászon legyen, ne frottír. Egy beragadt tésztát óvatosan, egy kaparóval válassz le, és ne ijedj meg – a sütésnél sokat „rendbe jön”.
Lásd: Túlérett vagy lusta a kovászom. A leggyakoribb ok a hideg: 20 °C alatt egy kovász akár kétszer lassabb is lehet.
Ez a recept egy részletes családi leírás és kilenc ismert recept (magyar és nemzetközi) összevetéséből készült: azt tartja meg, amiben szinte mindegyik egyetért.
| Recept | Víz | Só | Kovász | Hűtő | Sütés |
|---|---|---|---|---|---|
| Családi eredeti | ~72 % | 2,6 % | 17–22 % | opc. ≤24 ó | 250 → 220 °C |
| The Perfect Loaf – Tartine | ~80 % | 2 % | 25 % | 18–20 ó | 230 °C |
| The Perfect Loaf – kezdő | ~72 % | 1,8 % | 19 % | ~16 ó | 230 °C |
| Homegrown Happiness | ~74 % | 2 % | 25 % | 12–24 ó | 230 °C |
| Karen's Kitchen – Tartine | ~73 % | 2 % | 20 % | opc. ≤12 ó | 260 → 230 °C |
| King Arthur – természetes | ~68 % | 1,6 % | 50 % | – | 230 °C |
| King Arthur – rusztikus* | ~65 % | 2 % | 38 % | – | 220 °C |
| Pénzcentrum 2020 | ~70 % | 2 % | 30 % | – | 250 → 230 °C |
| Pénzcentrum 2022 | ~62 % | ~2 % | ~12 % | – | 230 °C |
| Telex – dagasztás nélküli* | 75 % | 2 % | élesztő | – | max → 220 °C |
| Ez a recept | 73 % | 2 % | 20 % | 12–16 ó | 250 → 230 °C |
* élesztőt is tartalmaz – csak a módszer összevetése miatt szerepel. A százalékok a liszt tömegére vonatkoznak.
Szinte mindenki: 70–75 % víz, ~2 % só, ~20 % érett kovász; liszt-víz pihentetés; hajtogatás dagasztás helyett; a tömegkelesztés végét a tészta, nem az óra mondja meg; előformázás és feszes végső formázás; rizsliszt a kosárba; fedős vasedény, majd fedő nélküli barnítás; legalább 1–2 óra hűlés.
Eltérések: a kovász mennyisége (12–50 %), a hidratáció (60–80 %), a sütési hőfok (230 vagy 250 °C), és hogy „duplájára” vagy csak „40–50 %-ra” keljen a tészta. Ezeket a nyúlüregekben dolgoztuk ki.
A családi recepthez képest ez a változat kevesebb sót (2 %), egy kicsit több vizet, egyértelmű kelési végpontot és alapértelmezett hűtős kelesztést használ.
Receptek (2026. novemberi állapot, a projekt forrasok/receptek mappájában összefoglalva): The Perfect Loaf (Maurizio Leo) – Tartine Country Loaf és Beginner's Sourdough; Homegrown Happiness (Elien Lewis); Karen's Kitchen Stories (Karen Kerr) – Tartine Basic Country Bread; King Arthur Baking – Naturally Leavened Sourdough (Susan Miller) és Rustic Sourdough (PJ Hamel); Pénzcentrum / HelloVidék (2020, 2022); Telex – Dagasztás nélküli kenyér (Ács Bori).
Háttérismeretek: a Wikipédia kovász, búzaliszt, sikér, keményítő, Maillard-reakció, tejsavbaktériumok, autolízis és kapcsolódó szócikkeinek tárgykörében, saját megfogalmazásban (forrasok/alapanyagok/tudasbazis.md).
Fotók (Wikimedia Commons): Agelaia (CC BY 4.0); Jeuwre, PilotChicago, Brotkiste, Virtual-Pano (CC BY-SA 4.0); Angel Ganev (CC BY 2.0); Nleamy (CC BY 2.5); SueRostvold (CC BY 4.0); Nutrition, Food Safety & Health (CC0). Részletek: kepek/FORRASOK.md. Az illusztrációk saját rajzok.